A kisautó lámpája

Levi ovis barátnőjének, Izabellának,kistestvére született. Levivel készülődtünk,h bemegyünk a kórházba, meglátogatjuk Őket. Nagyon örült neki,h megyünk,alvás után rögtön felvett egy nadrágot,merthát ha megyünk, akkor menjünk.. :)

Lementünk,uzsonnáztunk,készülődtünk.

Egyszer csak azt látom,h matat az orrában,és kérdezem Tőle,h "Levike,folyik az orrod?"  "Nem.." jött a válasz. De csak piszkálja,csak turkálja,én pedig még egyszer megkérdeztem,h folyik-e az orra. "Nem,csak feldugtam az autó lámpáját!!!!"  "Mi????? Mit csináltál?" Erre Ő megismételte,de abban a pillanatban felpattantam, kivittem a fényre,h meggyőződjek róla,h igazat mond-e. És igen. Tényleg feldugta!!!!! Még jó,h kórházba megyünk,kiszedetjük ezt az orrodból!!

Ekkor jött oda Apuka,aki akkor a leghiggadtabb tudott maradni,és mondta,h nem kell kiszedetni,majd mi kiszedjük.

Én pedig szaladtam a horgolótűmért,és próbáltam kipiszkálni,de csak beljebb csúszott. Ekkor mondtam Levinek,h hajoljon előre,és fújjon nagyot,mintha az orrát fújná. Nagyon ügyes volt és fegyelmezett - szerencsére -,és miután kijjebb fújta,onnan már ki tudtam piszkálni. És akkor levert a víz,a megkönnyebbüléstől összerogytam...

Segít

Drága Levikém nagyon sokat segít nekem. Idehoz,odatesz dolgokat,ha kérem,Mesinek enni, inni ad.  És az is nagy segítség nekem,h egyedül öltözik. Egyre jobb dolgom van. 

A konnektorba is bedugna mindent,amit lehet,de arról leszoktattuk,veszélyes. De Ő akkor is segíteni akar,ha porszívózok,nem számít Neki,h nincs konnektor,Ő bedugja. :)

Együtt lenni jó...

Zoli munkahelyén mindenkinek most adják ki a szabadságokat. Természetesen mi is sorra kerültünk,Zoli pár hetet itthon töltött velünk. Az első két hetet azzal töltöttük,h egymást ápoltuk,mert hol az egyik gyerek volt beteg,hol a másik. De legtöbbször mindkettő,és nagyon jó volt,h ketten,felváltva gyógyítottuk,ringattuk,babusgattuk őket.

Persze bosszantó volt,h épp most történik ez,mikor mehetnénk ide-oda,volt is tervben több program is. Nagyon is bosszantó volt. De aztán ahogy gyógyultak,úgy múlt el lassan a mérgünk is,és próbáltuk a jó oldalát nézni. Hogy ha betegen is,de együtt vagyunk. Mert együtt lenni jó. Ezt már Levi is szokta mondani,mikor együtt vacsorázunk mind a négyen. :)

Így aztán a lakásban múlattuk az időt, nagyon jókat játszottunk együtt. 

Például Zoli bunkert épített, amit belülről be is rendeztek, párnákkal, játékokkal,aztán bebújtak,és elemlámpával világítottak. Később Mesi is csatlakozott a jó mókához. :)

Sokat időt töltöttek együtt Kis Nebulóim,ami mindenképpen szorosabbá tette az Ő kapcsolatukat, puszilgatták, ölelgették egymást. Mikor már jobban voltak,kimentünk kicsit a kertbe,és ott is nagyon édesen eljátszogattak együtt.

Hova kopogjam le,most nem betegek,Levi jár oviba,Mesikémnek sem folyik még az orra sem. Nemsokára szünet lesz az oviban,megint rengeteg időt tudunk/tudnak együtt tölteni. :)

Nesze neked Algopyrin...

Mikor Levivel voltam terhes,egy alkalommal olyan migrénem volt,h bevettem egy Algopyrint. Előtte több embert megkérdeztem,h mit vehetek be,és ezt a gyógyszert javasolta a nőgyógyászom is,és több kismama is. Hogy terhesség alatt ezt az egyet,semmi mást. Rendben. Bevettem,és a következményekről írtam is. Ugyanis bevéreztem,és hanyatt-homlok mentem az orvoshoz.

Mikor Mesit megszültem,a kórházban a gátfájdalomra adtak Algopyrint,de Ők csak egyet-kettőt tudnak biztosítani nekünk,ha több kell,vegyük meg mi magunk,és ha fáj,vegyük be nyugodtan. Nővérek,szülésznők egybehangzó válasza volt ez.

Aztán történt egyszer a tél közepén,mikor Mesit javában szoptattam,h attól a vírustól én is megbetegedtem, amit Levi hozott haza nekünk. Be is lázasodtam,és mondtam Zolinak,h hozzon Algopyrint. De az ügyeletes gyógyszertárban nem akartak adni,mert h már több éve vényköteles. Ekkor megkérdezte Zoli,h jó,rendben,de akkor mit lehet adni szoptatós kismamának. Lesütött fejjel érkezett a válasz: Algopyrint. Így adott is.

Most pedig,egy legfrissebb vírussal megfertőződve, orrot fújva, nem kifeküdve, dög melegben, lehúzott ablakkal közlekedtem autómmal a városban. Kaptam egy jó kis arcüreg gyulladást,amitől úgy szenvedtem, mint a kutya. Fájt az arccsontom,a fejem is,de úgy,mint a migrén szokott,a bal szemem kötőhártyás lett,a fülem bedugult,sípolt. Nem is haboztam,bekaptam az Algopyrint, egy órán belül szűnt a fájdalom. De mikor elmúlt a hatása,megint újra fájni kezdett. Közben kamilla teával inhaláltam,volt,h naponta kétszer,gondoltam így hamar el fog múlni. Így tettem majd' egy hétig,amikor elfogyott az Algopyrin-em.

Elmentem hát a gyógyszertárba. Mondtam a gyógyszerésznek,aki egykorú volt velem (kábé),-és szokatlanul közvetlen,kedves volt-,h mi a szitu. Mivel nagyon kedves volt,nem tértem a lényegre,h Algopyrin kell és kész,hanem elkezdtem mesélni a sztorit,h lehúzott ablak, kötőhártya, fejfájás, orrfújás, ráadásul szoptatok is. És h Algopyrint szedtem eddig,de tudom,h vényköteles,és... Na itt aztán félbeszakított,és a következő választ adta:

"Én ki szoktam adni az Algopyrint vény nélkül,de SZOPTATÁS ALATT TILOS ALGOPYRINT SZEDNI, mert kiválasztódik az anyatejben! Ráadásul a gyulladásra nem is jó,mert az láz- és fájdalomcsillapító". A csodálkozástól tátva maradt a szám,nem vártam ezt a választ. Dehát nekem azt mondták,h csak azt lehet. "Ki mondta,a szülésznők? Mert ők nem tudják. Aluszékony lesz tőle a baba,és hosszú távon májkárosodást okozhat." Ez felért egy arcul csapással,és rögtön azon kezdtem gondolkodni,h mennyit ártottam ezzel a babámnak. Az a szerencse,h már csak reggel és este szoptatok,és legtöbbször az esti etetés után vettem be a gyógyszert,ami reggelre teljesen ki is ürült.

Meg is nézte nekem a gépben is,h igazolja magát,és ott is pontosan ezt olvasta, meg hogy az egyetemen ezt nekik nagyon meg kellett tanulni.

Kérdezem én,akkor mit szedjek? "Ibuprofént tartalmazó gyógyszereket, Nurofent, vagy ADVIL ULTRA FORTE-t,mert ebből minimális mennyiség jut az anyatejbe,és fájdalom- és gyulladásgátló hatása is van."

Hazafelé kattogott az agyam mindenen,és rájöttem,h most választ kaptam arra is,h miért nem javulok egy hét gyógyszerezés után sem. Igaza lehet.

Megfogadtam a tanácsát,és otthon be is vettem az Advilt, (azért a biztonság kedvéért a az esti etetés után),aminek tovább tartott a hatása,mint az Algopyrinnek. 12 óra múlva kezdett el megint fájni,megint bevettem egyet. 3 nap múlva teljesen elmúlt a fájdalom! Se fejfájás,se kötőhártya,se orrfújás!!!!

Ezúton is köszönöm annak a kedves gyógyszerész hölgynek a tájékoztatást,aki segített meggyógyulni!!!!

A kórházi betegtájékoztatást pedig nem kommentelném... 

Aranyköpés 6 - Amikor a fagyi visszanyal

Levusomat próbálom tanítani a jóra,szép beszédre,és szerencsére szót is fogad,mindent úgy csinál,ahogy mondok. Kivéve mikor nem. :) De a lényeg,h azért okos fiú,hamar megtanulja, amit mondok neki.

Egyszer például arra tanítottam,h ne mondja azt a kérdéseinkre,h "ühüm",meg hogy "aha", mert nem szép,hanem mondja,azt,h igen. Ezt elég sokszor el is mondtam neki,és attól fogva nem nagyon hallottam "ühüm-özni".

Pár napja itt volt Anyukám,beszélgettünk reggeli közben. Levus ült az ágyon, csendben eljátszogatott. Anyukám belekezdett egy történet mesélésébe,én meg csak hallgattam, hallgattam, és közben bólogattam, helyeseltem,és mondtam,h ühüm,ühüm. 

De észre sem vettem,h mit mondok,csak figyeltem Anyumra,amikor egyszer csak Anyukám háta mögül előbukkan Levikém,és előre hajolva,mutató ujját rám szegezve azt mondja nekem:

 - Nem ühüm,hanem igen!!!!!!  :D

Mesikém 1 éves lett!

Eljött Mesikém ELSŐ születésnapja. :) Merthogy már ilyen Nagylány,kéremszépen. :) 8500gr, és 75cm, 6 db fogacskával, kunkorodó fürtökkel és világoskék szemekkel. :)

Úgy terveztük,h felmegyünk a Mamáékhoz,és ott fogunk ünnepelni. Egyik nap elkezdtem bepakolni a táskát,másik nap Levikém lebetegedett. :( Úgy szerveztem át a szülinapot (mert azt meg KELL tartani),h a Mamáékat hívtam le hozzánk. Ők persze már repültek is,mi pedig ünneplőbe öltöztünk,lakást dekoráltunk, vártuk a Mamáékat.

Volt aztán minden. Torta, Mickey egeres pohár-tányér,lufi,és minden,amitől a Csemeték jól érzik magukat.

Mesikém megkapta élete első babakocsiját,és mivel már kapaszkodva lépegetett,maga előtt tolta új járművet. Még tartani kellett,h el ne dőljön babakocsistul,de nagyon akart gyakorolni,teli szájjal mosolygott közben. :)

Szülinap után alig telt el egy-két hét,Kisasszonykánk kapaszkodás nélkül,egyedül megtett pár lépést,ami annyira tetszett Neki,h azóta is egész nap azt gyakorolja. Már nem is akar mászni, minden nap egy picit nagyobb távot teljesít egyszerre,és csak kacag,kacag közben,nagyon élvezi. :)

Ezen apropóból meg is vettük Neki élete első cipőjét, rózsaszínű balerinát, h abban gyakorolhasson. Az első lépéseket úgy tette meg benne,mint annak idején Levi,úgy emelte meg lábacskáit,mint a gólyák. :)

Nem csalás,nem ámítás

A betűzésről,és a szavak összeolvasásáról írtam már,és arról is,h Levikém saját szórakoztatására,önállóan kezdte el a betűket megtanulni.

Elég régóta az a legkedveltebb elfoglaltsága,h Apuci kimustrált telefonján szavakat betűz le,éppen amit lát. Tejes dobozról,reklámújságokról,és Mesi játékairól másolja le a szavakat,sőt a saját,és a mi neveinket is már le tudta másolni,és helyesen ki is ejtette. Ezt mind a telefon nyomógombjaival tette eddig. 

Ma reggel viszont elővette az asztali naptárunkat,és annak hátoldalára kezdett el írogatni,rajzolni. Én közben reggeliztem,mondtam,h nyugodtan rajzolgasson. 

Aztán egyszer csak azt mondja: "Nézd,Anyuci: LEVI!" Odanéztem,és a falat megállt a számban.

A saját, 3 és fél éves pici kezével leírta a nevét!! :) Ha nem látom,komolyan mondom, nem hiszem el. 

Szerintem látta rajtam,h mennyire megdöbbentem,és gondolta ír még valamit. "Anyuci,leírom,h olló." Na,gondoltam,ez biztos nem fog sikerülni..

Na ettől már kész voltam,és mintha mindez még nem lenne elég,megkérdeztem. "Levike,és azt le tudod írni,h hal?"

:))

Mindezek után még,ráadásul: "Most leírom,h Anyuci,jó??" Mondom,jó,és olyan feszülten néztem,mit csinál,mint még soha...

És itt volt végem,mint a botnak...