2013. december 28., szombat

Aranyköpés 9 - Egészséges

Ha szépen ebédelnek, kaphatnak édességet, tejszeletet, csokit, pudingot, joghurtot, ami éppen van itthon. Egyfélét. Aznap volt itthon puding és csoki. Kivettem a pudingot a hűtőből nekik már korábban,h ne legyen olyan hideg,mikor enni szeretnék. Ebéd után jött is Levi a konyhába, mert már egyedül kinyitja a rácsot,és benyúlt a hűtőbe,h Ő inkább csokit szeretne enni,és kitette a pultra.
-Levikém,én jobban szeretném,ha ma inkább pudingot ennétek.
-Miélt?
-Mert az egészséges.
-Miélt?
-Mert van benne tej.
Ekkor felemelte a csokit,alaposan megnézte,és azt mondta:
-De ez is egészséges,az van ráírva,h TEJcsokoládé!!! :D

Így jár,akinek a négy és fél éves Fia tud olvasni..


2013. december 26., csütörtök

Testvérhasonlóság (?)

Akárki meglátja a Gyerekeimet,kivétel nélkül mindenki azt mondja,h "Jé,hogy hasonlítanak egymásra!". Én pedig csak bólogatok ilyenkor,h igen,tényleg. Mert tulajdonképpen tényleg egyforma a szemük,orruk,esetleg a fejformájuk is. De igazából én nem tulajdonítottam ennek soha jelentőséget,nem nézegettem Őket,h tényleg hasonlítanak-e.
Mert én belülről látom őket,a jellemüket,a viselkedésüket,a szokásaikat,és ezek alapján még véletlenül sem hasonlítanak.
De kezdjük az elején..
Az első fontos különbség az alvási szokások. Levikém Drágám, 6 hónapos koráig felébredt éjjel, evett, majd kis ringatás után visszaaludt. Később aztán fokozatosan leszokott a ringatásról,a lábával eltolta a kezemet,jelzett,h ne ringassam. Így aztán csak letettem,és egyedül aludt el. Este 10től reggel 10ig, mélyen,megszakítás nélkül aludt,reggel úgy ébredt,h beszélgetett,énekelt. Kipihente magát. A délutáni alvásnál sem igényelte a ringatást,békésen aludt eleinte 2x,aztán már csak egyszer,de akkor 3-4 órát egyhuzamban. Mesikém 2 hónapos korától elkezdte átaludni az éjszakákat. Hú,de megkönnyebbültem,csak remélni mertem,h olyan jó alvó lesz,mint Levi. De aztán jött a fekete leves... 5 hónapos korától elkezdett felébredezni,keserves sírások közepette,egy éjjel 3x-4x is,és csak ringatással tudott visszaaludni. Gondoltam azért,mert megbetegedett,elkapott mindent,amit Levi hazahozott az oviból. De miután meggyógyult,ugyanolyan rosszul aludt, egész éjjel forgolódott,feltolta magát az ágy végébe,beverte a fejét,vagy leesett a cumija,vagy csak ringatásra vágyott. Egyáltalán nem aludt mélyen,minden apró zajra felébredt. Először saját kudarcomként éltem ezt meg,majd többen mondták,h ez nem így van. Elkezdtük kutatni az okát,h miért alszik nyugtalanul,mindent sorban kizártunk,de semmi nem vezetett eredményre. Végül Ranschburg Jenő könyvében találtam meg a választ: szeparációs szorongás,ami 1-másfél éves korban tetőzik. Remek. Először belenyugodtam,h legalább 2 éves koráig el fog ez tartani, addig nem alszom egy jót,de aztán hallottam,h ezt is lehet homeopátiával kezelni. Uccu neki,elmentünk az orvoshoz,aki felírt pár fajta golyócskát,aminek köszönhetően ma,20 hónaposan, a nappali szorongás már teljesen feledésbe merült, már csak egyszer ébred éjjel,és nyugodtabban alszik.
 A másik fontos különbség az evés. Nem is csak az a lényeg,h mit szeretnek enni,vagy mit nem, hanem,h hogyan. Levikém mindenfajta pürét,főzeléket megevett pici korában,amit elé tettem. Aztán mikor elkezdtünk átállni a darabos ételekre,akkor nem nagyon tetszett neki a változás,a hirtelen új,fűszeres ízek,a rágható állag. A pürék már nem kellettek,az új ételeket még nem szokta meg,nem nagyon akart enni semmit. Le is fogyott egy-két kilót. Azután szép fokozatosan hozzászokott,és elkezdett rendesen enni. Komótosan csipegette a kis darabokra vágott falatokat,szép lassan ismerkedett az ízekkel.Kicsit később elkezdte a húst kikotorni a tányérjából,és elkezdett szelektálni is,jó pár dolgot ma sem eszik meg. Mesikém a pürék kóstolása közepette elkezdett a mi tányérunkba kacsintgatni. Egy-egy darabot elkért belőle minden evésnél,aztán azon kaptuk magunkat,h többet eszik a mi fűszeres ételeinkből,mint a pürékből.  Aztán mikor lehetett neki sajtot adni,na ott volt vége a püré korszaknak. Úgy tömte magába a szeletelt trappista sajtot,h öröm volt nézni. De nem ám úgy kulturáltan, mint Levi annak idején,hanem gyűrte befelé egyik szeletet a másik után. Akkor nem is akart mást enni vacsorára,csak sajtot. Aztán megkóstolta a sonkát,azt is csak tömte, mi pedig mosolyogva néztük. A védőnő meglátta Mesit a másfél éves kontrollon,és azt mondta,h "de jó húsban van az Emese!!" . :) És tényleg,három hónap alatt egy egész kilót hízott! :) Neki nem jelentett gondot az átállás a darabos ételekre,sőt,akkor kezdett el igazán hízni. Mindent megeszik,amit elé teszek,legyen az gyümölcs, tészta, krumpli, főzelék,vagy leves,mindenből rengeteget eszik,időnként úgy kell már elvennem előle,mert félek,h kipukkad a hasa. :) 
 A harmadik fontos különbség a mentalitás. Levikém az érzékenylelkű,óvatos,mindent átgondol többször is,mielőtt cselekedne. Nagyon fontos számára,h biztonságban érezze magát,ha rosszat tesz,azonnal jön bocsánatot kérni,és könnyen elsírja magát. Nyugodt természet,sokáig elül egy helyben,csendben játszik a játékaival. Mesikém az Ő ellentéte,egy sajtkukac. Állandóan rohan,mindig akad valami sürgős dolga. Egy percig nem tud egy helyben ülni,mindenre felmászik,feláll. A játékait szétdobálja,rálép,ha útban vannak. Levit hátulról meglöki,csak úgy minden zokszó nélkül,néha a fejét ütögeti. Igazi harcos természet.
Én ezeket a dolgokat látom nap mint nap,Őket,ahogyan esznek-isznak, alszanak, viselkednek, mintha más dimenzióban mozognának. 
Az a kérdés,h hasonlítanak-e? Nem. És ez így teljesen rendben van. :)

2013. december 18., szerda

Aranyköpés 8 - Kézmosásnál

Levikém önállóan végez minden végezni valót a fürdőszobában,és utána egyedül mossa meg a kezét. Ilyenkor Mesikét nem engedem be a fürdőszobába,mert csak feltartja Levit,bohóckodnak, játszanak. Már Levi is ki szokta küldeni,Ő sem szereti,ha zavarják ilyenkor.
Egy alkalommal aztán,mikor Levi újból a fürdőszobában szorgoskodott, Mesikém természetesen azonnal ment utána. Levi már a kezét törölte,mikor meglátta,h Mesikém áll mellette,és nézi Őt. Hanyagul hátrafordult,és azt mondta Mesinek:
- Neked semmi keresnivalód sincs itt!!!  :)

2013. december 15., vasárnap

Márton nap

Idén is készültek az ovisok a Márton napi ünnepségre,lámpás felvonulásra. Szép hagyomány,h a gyerekek lámpással a kezükben,a szülőkkel,rokonokkal együtt körbe sétálják a templomot,majd fellépnek, körtáncolnak, énekelnek az Óvó nénik segédletével. Tündérek,mindahányan vannak! Ezután pedig eszem-iszom, szabad foglalkozás kifulladásig.
Idén az óvoda udvarán tartották az ünnepséget, a menü libazsíros kenyér, sajtos pogácsa és tea/forralt bor volt.
Remek volt a hangulat idén is,bár a képek nem nagyon sikerültek,mert rá kellett jönnöm,h ködben vakuzni esélytelen...

Így néznek ki a gyönyörű liba lámpások messziről:..



...és közelről. Az Óvó nénik megint csodaszépet alkottak. Minden ovisnak egy,h lóbálhassák séta közben. :)


"Novemberben, Márton napján,
liba gágog,ég a kályhán.
Aki libát nem eszik,
Egész évben éhezik."

2013. december 11., szerda

Céklalé

Levi nagyon szereti a céklát. Ha nem ízlik Neki az ebéd,akkor inkább csak a céklát eszi meg,és abból rengeteget bír magába tömni. :) Újabban pedig a levét is megissza,amennyi csak van. :)



2013. november 29., péntek

Aranyköpés 7 - Perec

Mesike megállíthatatlan. Állandóan jön-megy,fut, felmászik, lemászik, bebújik, kiszökik... Én meg attól stresszelek,h elesik-leesik-átesik valamin,és akkor nagyon fog sírni. 
Újabban már az oviban is gengszterkedik, feláll a kispadra,amíg a bátyja öltözködik (pontosabban csak bohóckodik, én pedig már könyörgök,h öltözzön végre),és huncutul mosolyog. Mintha azt mondaná,h 'bibibí,akkor is felmásztam!!!' :) Én meg csak tépem a számat,h Mesike ne mássz fel,mert el fogsz perecelni. Rengetegszer elmondom,és Ő persze a füle botját sem mozdítja.
Aztán mikor ezt Levi is megelégelte,egyszer csak Mesi felé fordult,és ezt mondta:
- Mesike,ebből nagy perec lesz!!!! :)))))

2013. november 26., kedd

Süni csoport

Július 26-án úgy jöttünk el az oviból az egy hónapos nyári szünetre,h mire visszamegyünk, szeptemberben, már két csoport lesz. Új csoportszoba épül,az ovi kibővül,mert sok a jelentkező,és igény van rá. 
Még 2009-ben,mikor Levi született, összesen 12 fő volt a csoportlétszám,és már arról is szó volt,h bezárják az ovit kihasználatlanság miatt. Aztán az ovisok mellé bölcsiseket is fogadtak,és ripsz-ropsz megtelt az intézmény!!! :)
Szóval szeptemberben már az új csoportba érkeztünk,név szerint Süni,ahová az összes bölcsis kapott helyet,és pár ovis is,vegyesen,összesen 15 fő. Szép lett a szoba,új,modern,szeretem.
Levikém az első pillanattól imádja,már nem is érdekli a másik csoport,a Katicás,mert ott a nagyobbak vannak,és Ő jobban szót ért a kicsikkel.
Elég sok a lány a Süni csoportban. Ez nekem elsőre fel sem tűnt,csak akkor,mikor azt vettem észre,h a reggeli érkezéskor a lányok,szó szerint kifutnak a csoport szobából,h köszönjenek Levinek,és többen puszit is adjanak Neki!! :) Én csak tátottam a számat,h milyen népszerű az én Kisfiam. És ez nem csak egy egyszeri alkalom volt,elég gyakran előfordul. Ma reggel is Adél meglátta Levit,az ajtóban ácsorgott egy darabig,mosolygott,majd odalépett hozzá egy nagy cuppanós puszit adni!!! :) Nem nagyon törődött vele,h a dadus már sokadszorra beszélt a lelkére,h menjen vissza,ő jött puszit adni. :)
Amit még mindenképpen meg kell említenem,h Kriszti néni is átjött a Süni csoportba,Levi kedvence,a számára legaranyosabb,a legkedvesebb Óvó néni,akivel mindent nagyon jó csinálni,és csak Ő simogathat buksit elalvásnál. Ha Kriszti néni nyitja reggel az ajtót,mosolya széles lesz,és máris minden csudajó!! Ez pedig fontos!!

2013. november 5., kedd

Levi negyedik születésnapja

Rég nem írtam,de most itt vagyok,h bepótoljam,leírjam azt a rengeteg fontos pillanatot,ami velünk történt.
Időrendben Levikém születésnapi bulija az,amiről mindenképp írnom kell. Nemcsak azért,mert az én Drágám már 4 éves,hanem azért,mert először tartottunk olyan bulit,ahová meghívta a Barátait.
Július 28-a vasárnapra esett,ezért a napján szerettük volna megtartani mindenképp. A bulit megelőző hetekben kérdezgettem Levit,h kit szeretne meghívni az oviból. Nem gondolkodott semmit,felsorolt hat embert,az ujjain számolta,hol tart éppen. Nagyon határozott volt,de én pár nap múlva mégis megkérdeztem Tőle még egyszer,h biztos e a dolgában. Másodszorra és harmadszorra is ugyanazokat a neveket sorolta,amit akkor már készpénznek vettem,és szóltam az érintett szülőknek.
A buli napján volt a hónap legmelegebb napja, 40 fok árnyékban. Nagyon izgultam,h a meleg miatt nem fognak eljönni,féltem,h Levi csalódni fog. De aztán pontban 4kor megérkezett az első vendég,és szép sorban követte őt a többi ovis is. :) Minden vendég elé kiment Drágám,megköszönte és átvette az ajándékokat,beinvitálta Őket. :) igyekeztem a meleg ellenére kellemes hangulatot varázsolni,h minden rendben legyen. Kis idő kellett csak,h feloldódjanak a gyerekek az idegen környezetben,és aztán futkároztak,játszottak az új játékokkal,motoroztak,bicikliztek. 
A tortát nagyon várták,sorban álltak a tányérjaikkal,nagyon cukik voltak. Én pedig ott álltam közöttük,osztottam a tortát, fenntartottam a rendet,és elmerültem a világukban...
ezután még rohangáltak egy nagyot,mindegyikőjükről szakadt a víz,de nem foglalkoztak vele,csak játszottak,játszottak...
Én pedig nagyon hálás voltam a Szülőknek,h ebben a döglesztő melegben,a homoki búcsú napján,(ami után a Nagyi látogatás általában a program),elhozták a gyerekeiket,h az én Levim nagy napján részt vegyenek. Köszönöm Nekik!!!!! :)



























2013. szeptember 5., csütörtök

Postás Pat, az új kedvenc

Amikor az m2 mese csatornává alakult át,akkor kezdtük el nézni a Postás Pat-et. Levusomnak annyira megtetszett,h már dvd-ben is be kellett szereznünk,már két példányban. Szereti,mert már sok mindent megért belőle,kellemes zenéje van,és a témája is ovisoknak való. Szerintem. Bár itt-ott káromkodik benne Pat,ezért egy kicsit haragszom rá... :)
Minden délután ezt nézzük,és csöndben kell lennünk,mikor elindul a mese,mert minden szavát hallani akarja! :) A főcímdal pedig természetesen már kívülről megy. :)

2013. augusztus 16., péntek

Leválasztottam

Mesikémnek több tej jutott a kezdetektől fogva,evett is már nagyon szorgalmasan a kórházban is. Ezért is engedtek el minket a körülményekhez képest elég hamar a kórházból,mert jól evett,hamar elkezdett hízni. Nem is kellett emiatt aggódnom itthon sem,nem béreltünk mérleget,ahogyan azt Levinél tettük,hanem csak etettem-etettem,ahogyan szüksége volt rá. 
6 hónaposan elkezdtem hozzátáplálni,majd szépen, fokozatosan, mindent bevezettem neki. Aztán kibújtak az első fogai,már darabosat is kaphatott,és annak rendje-módja szerint el is fogadta,majszolta a legkülönbözőbb ételeket,válogatás nélkül. A főzelékről való átállás a darabos ételekre zökkenőmentes volt.
A 15 hónapos kontrollon meg is látszott a jó étvágy eredménye,a 12 hónaposan mért testsúlyhoz képest 1400gr-ot, majdnem másfél kilót hízott. Védőnőm már ránézésre megjegyezte,h nagyon jól néz ki,és aztán a mérleg is megmutatta,h tényleg. :)
Akkor még esténként szoptattam,mert volt még,és mert elfogadta,és ezzel rosszat nem tehetek neki.
Aztán egyszer-egyszer,amikor úgy bevacsorázott,h nem fogadta el az esti anyatejet,azt vettem észre,h éjjel jobban alszik. Nyugodtabban,nem ébred föl,csak egyszer,vagy egyszer sem. Elhatároztam hát,h leválasztom,ha ez segít,h jobban aludjon (nem mellesleg,h én is jobban aludjak :)). 
Már a tehéntejet is bevezettem neki,óvatosan, hígítva, tehát gyakorlatilag már minden fontos tápanyagot megkap akkor is,ha nincs már anyatej. Hát leválasztottam.
Már aznap jobban aludt,tényleg,és én is kipihentebben ébredtem. És másnap is. De harmadnap már nem. :) Ki érti ezt a gyereket? :)))
Mindegy,a lényeg az,h Nagylány lett,mindent eszik,amit mi,és szépen hízik is tőle.
A szoptatás korszaka nála is lezárult, ami - egészen pontosan - 15 hónapig és 13 napig tartott. 


2013. augusztus 3., szombat

Együtt fürdenek

Már régóta terveztük,h együtt fürödjenek,mert szeretnek együtt lenni, így fürdésnél sem kell nélkülözniük egymást. De amíg Mesi nem tudott ülni,addig nem lehetett róla szó,később pedig sokat betegeskedtek, akkor meg azért nem.
De mióta elmúltak a vírusok, lázas állapotok,odakint tombol a nyár,együtt csobbanhattak a fürdőkádban is. Imádják,mondanom sem kell,mi pedig Őket imádjuk,ahogyan locsi-pocsiznak, nevetgélnek, ölelgetik egymást.. :)





2013. július 24., szerda

A kisautó lámpája

Levi ovis barátnőjének, Izabellának,kistestvére született. Levivel készülődtünk,h bemegyünk a kórházba, meglátogatjuk Őket. Nagyon örült neki,h megyünk,alvás után rögtön felvett egy nadrágot,merthát ha megyünk, akkor menjünk.. :)
Lementünk,uzsonnáztunk,készülődtünk.
Egyszer csak azt látom,h matat az orrában,és kérdezem Tőle,h "Levike,folyik az orrod?"  "Nem.." jött a válasz. De csak piszkálja,csak turkálja,én pedig még egyszer megkérdeztem,h folyik-e az orra. "Nem,csak feldugtam az autó lámpáját!!!!"  "Mi????? Mit csináltál?" Erre Ő megismételte,de abban a pillanatban felpattantam, kivittem a fényre,h meggyőződjek róla,h igazat mond-e. És igen. Tényleg feldugta!!!!! Még jó,h kórházba megyünk,kiszedetjük ezt az orrodból!!
Ekkor jött oda Apuka,aki akkor a leghiggadtabb tudott maradni,és mondta,h nem kell kiszedetni,majd mi kiszedjük.
Én pedig szaladtam a horgolótűmért,és próbáltam kipiszkálni,de csak beljebb csúszott. Ekkor mondtam Levinek,h hajoljon előre,és fújjon nagyot,mintha az orrát fújná. Nagyon ügyes volt és fegyelmezett - szerencsére -,és miután kijjebb fújta,onnan már ki tudtam piszkálni. És akkor levert a víz,a megkönnyebbüléstől összerogytam...

2013. július 18., csütörtök

Segít

Drága Levikém nagyon sokat segít nekem. Idehoz,odatesz dolgokat,ha kérem,Mesinek enni, inni ad.  És az is nagy segítség nekem,h egyedül öltözik. Egyre jobb dolgom van. 
A konnektorba is bedugna mindent,amit lehet,de arról leszoktattuk,veszélyes. De Ő akkor is segíteni akar,ha porszívózok,nem számít Neki,h nincs konnektor,Ő bedugja. :)

2013. július 4., csütörtök

Együtt lenni jó...

Zoli munkahelyén mindenkinek most adják ki a szabadságokat. Természetesen mi is sorra kerültünk,Zoli pár hetet itthon töltött velünk. Az első két hetet azzal töltöttük,h egymást ápoltuk,mert hol az egyik gyerek volt beteg,hol a másik. De legtöbbször mindkettő,és nagyon jó volt,h ketten,felváltva gyógyítottuk,ringattuk,babusgattuk őket.
Persze bosszantó volt,h épp most történik ez,mikor mehetnénk ide-oda,volt is tervben több program is. Nagyon is bosszantó volt. De aztán ahogy gyógyultak,úgy múlt el lassan a mérgünk is,és próbáltuk a jó oldalát nézni. Hogy ha betegen is,de együtt vagyunk. Mert együtt lenni jó. Ezt már Levi is szokta mondani,mikor együtt vacsorázunk mind a négyen. :)
Így aztán a lakásban múlattuk az időt, nagyon jókat játszottunk együtt. 
Például Zoli bunkert épített, amit belülről be is rendeztek, párnákkal, játékokkal,aztán bebújtak,és elemlámpával világítottak. Később Mesi is csatlakozott a jó mókához. :)



Sokat időt töltöttek együtt Kis Nebulóim,ami mindenképpen szorosabbá tette az Ő kapcsolatukat, puszilgatták, ölelgették egymást. Mikor már jobban voltak,kimentünk kicsit a kertbe,és ott is nagyon édesen eljátszogattak együtt.









Hova kopogjam le,most nem betegek,Levi jár oviba,Mesikémnek sem folyik még az orra sem. Nemsokára szünet lesz az oviban,megint rengeteg időt tudunk/tudnak együtt tölteni. :)