Mesikém 1 éves lett!

Eljött Mesikém ELSŐ születésnapja. :) Merthogy már ilyen Nagylány,kéremszépen. :) 8500gr, és 75cm, 6 db fogacskával, kunkorodó fürtökkel és világoskék szemekkel. :)

Úgy terveztük,h felmegyünk a Mamáékhoz,és ott fogunk ünnepelni. Egyik nap elkezdtem bepakolni a táskát,másik nap Levikém lebetegedett. :( Úgy szerveztem át a szülinapot (mert azt meg KELL tartani),h a Mamáékat hívtam le hozzánk. Ők persze már repültek is,mi pedig ünneplőbe öltöztünk,lakást dekoráltunk, vártuk a Mamáékat.

Volt aztán minden. Torta, Mickey egeres pohár-tányér,lufi,és minden,amitől a Csemeték jól érzik magukat.

Mesikém megkapta élete első babakocsiját,és mivel már kapaszkodva lépegetett,maga előtt tolta új járművet. Még tartani kellett,h el ne dőljön babakocsistul,de nagyon akart gyakorolni,teli szájjal mosolygott közben. :)

Szülinap után alig telt el egy-két hét,Kisasszonykánk kapaszkodás nélkül,egyedül megtett pár lépést,ami annyira tetszett Neki,h azóta is egész nap azt gyakorolja. Már nem is akar mászni, minden nap egy picit nagyobb távot teljesít egyszerre,és csak kacag,kacag közben,nagyon élvezi. :)

Ezen apropóból meg is vettük Neki élete első cipőjét, rózsaszínű balerinát, h abban gyakorolhasson. Az első lépéseket úgy tette meg benne,mint annak idején Levi,úgy emelte meg lábacskáit,mint a gólyák. :)

Nem csalás,nem ámítás

A betűzésről,és a szavak összeolvasásáról írtam már,és arról is,h Levikém saját szórakoztatására,önállóan kezdte el a betűket megtanulni.

Elég régóta az a legkedveltebb elfoglaltsága,h Apuci kimustrált telefonján szavakat betűz le,éppen amit lát. Tejes dobozról,reklámújságokról,és Mesi játékairól másolja le a szavakat,sőt a saját,és a mi neveinket is már le tudta másolni,és helyesen ki is ejtette. Ezt mind a telefon nyomógombjaival tette eddig. 

Ma reggel viszont elővette az asztali naptárunkat,és annak hátoldalára kezdett el írogatni,rajzolni. Én közben reggeliztem,mondtam,h nyugodtan rajzolgasson. 

Aztán egyszer csak azt mondja: "Nézd,Anyuci: LEVI!" Odanéztem,és a falat megállt a számban.

A saját, 3 és fél éves pici kezével leírta a nevét!! :) Ha nem látom,komolyan mondom, nem hiszem el. 

Szerintem látta rajtam,h mennyire megdöbbentem,és gondolta ír még valamit. "Anyuci,leírom,h olló." Na,gondoltam,ez biztos nem fog sikerülni..

Na ettől már kész voltam,és mintha mindez még nem lenne elég,megkérdeztem. "Levike,és azt le tudod írni,h hal?"

:))

Mindezek után még,ráadásul: "Most leírom,h Anyuci,jó??" Mondom,jó,és olyan feszülten néztem,mit csinál,mint még soha...

És itt volt végem,mint a botnak...