Mert mindjárt megzabálom!! :)

Leviről is készült anno négyfogas kép,és azóta is egyik nagy kedvencem az. Most Mesiről is sikerült egyet készítenem,hát ettől is elolvadok. :)

Hogy mosolygásra késztessem másodszülöttemet,ennyit daloltam Neki csak: "Pám párá rárám, pám pám!" :D

Aranyköpés 5 - Lego

Ha Levi játszik a Legoval,akkor az biztos,h Mesinek is feltétlenül azzal kell játszania. Hát persze... Ezzel csak az a baj,h olyan pici részekből áll,h Mesi azt még lenyelheti,nem szoktam engedni,h játsszon vele.

Aztán mikor Levi megunta,otthagyta, Mesi pedig teret nyert,azonnal rárepült. De én éppen nem voltam mellette,így megkértem Levit,h vegye ki a kezéből a Legot.

Szót is fogadott,ment hozzá,kivette a kezéből és azt mondta:

-Mesi,nem szabad a Legot! Tudod!!

De aztán újra kézbe vette,és Levi ekkor már homlokot ráncolva,mérgesen ment oda:

-Mesi cica, mindennek van hatála!! Na!!

:))

Aktuális kedvenc

Nálunk nagy kedvenc Bartos Erika. Levikém szavakat,szófordulatokat tanul belőle, Mesi pedig rácsodálkozik a színekre,dallamokra.

Találtunk egy megzenésített verset is, a Nem akarok címűt, a YouTube-on, mindig azt hallgatná,ha tehetné. Aztán én megtaláltam azt a lemezt,amin ez a dal szerepel,több másikkal egy csokorban.

Kiskalász Zenekar: Zsákbamacska. 

Így aztán bárhol,bármikor hallgathatjuk, Levi táncolhat is rá,nem beszélve Mesiről,aki szintén rázza rá a fenekét,amint meghallja. :))

Még mindig nincs vége

Hétfőn elmentünk a kontrollra a körzeti orvoshoz,ahogy kérte,megmutatni Levi fülét. Jaj de nem akaródzott Levinek ez a dolog,sírt útközben,és folyamatosan azt hajtogatta,h nem akar menni. Álmos is volt, nyűgös is..

Aztán a váróban már nem sírt,csak bújt belém,az ujja folyamatosan a szájában volt. Behívtak,egy szó nélkül jött mellettem,majd mikor mondta az orvos,h megnézi a fülét,rémülten lépett oda hozzá,de engedte,h belekukkantson a fülébe. Aztán a másikba is. Mikor a torkát akarta megnézni,lassan nyitotta a száját Levi,továbbra sem volt egy hangja sem,de a szája remegett félelmében. Pedig sokszor elmondtam Neki,h csak bekukucskál a fülébe a doktorbácsi,de szegényem szerintem felkészült a legrosszabbra. :)

Minden rendben,mehetünk oviba. :))

Este bepakoltam a tiszta váltó ruháját a táskájába, és készülődtünk a fürdéshez. A szokásos higiéniai szertartást készültünk elvégezni,mikor észrevettük,h valami nincs rendben a kukaccal. Nehezen mozgatható a bőr,de azért megcsináltuk. Igen ám,de akkor elkezdett pirosodni,majd vörösödni,ezután rögtön duzzadni,feszülni. És már sírt is Levi,h fáj. Nem is mertünk hozzányúlni,pánikba estünk,nem tudtuk mit csináljunk. Úgy hagytuk, reménykedtünk benne,h ha nem mozgatjuk,egy éjszaka alatt rendbe jön.

Reggel sírva ébredt Levi,h fáj neki. Pánikszerűen rohantunk a szobájába,és mikor megláttuk,h még csúnyább és feszesebb,mint előző este,Zoli mondta: kórház. Jó,én elviszem,már rohantam le öltözni.

A gyomrom úgy összeugrott hirtelen,csak hebegtünk, kapkodtunk mindketten.

Az úton eszembe jutott,h inkább a körzetihez kellene vinni,de Zoli határozottan mondta,h nem,kórházba. Persze nekem is megnyugtatóbb volt ez,mert úgy gondoltuk,h nagy baj van,és a körzeti úgyis elküld a kórházba,így egy utat megspórolunk.

A kocsiban végig sírt Levi,h nem akar a kórházba menni,szegény az utóbbi időben elég sokat volt ott,és nincsenek túl jó emlékei róla. 

De nagyon fegyelmezettem jött mellettem,kézen fogva,csak a szeméből potyogtak a könnyei. Amikor beléptünk a kórház kapuján,már zokogott,de Édesem akkor is csak szépen jött mellettem. Hiába mondtam bármi (szerintem) megnyugtatót,nem nyugodott meg semmitől.

A sürgősségin igazítottak útba,egy kis téblábolás után meg is találtuk,h hová kell menni.

A doktornőnek mondtam,mi az ábra,mire határozottan közölte,h miért nem a körzetihez mentünk,ide beutaló kell. (Pfff...) Mire én: akkor most menjek vissza? -Nem,nem, megvizsgálom. Szerintem látta rajtunk a rémületet,csak azért vállalt be.

Levikém egy hang nélkül hagyta,h levetkőztessem,közben a doktor néni nyugtatta,h "nem nyúlok hozzá,csak megnézem."

Első blikkre felszisszent a doktornő,ami ránk nézve nem volt túl biztató... Majd közölte,h "..ödémás,írok fel ecsetelőt,krémet,és 2-3 nap múlva meggyógyul." Én csak tátottam a szám,h ennyi? Nekem már a sebészeti beavatkozás lebegett a szemem előtt,mert persze idegességemben a legrosszabbra gondoltam. Nem is beszélve Zoliról.

Levi leszállt az vizsgáló asztalról és rémülten kérdezte: "kész???" én pedig boldogan mondtam,h igeeeeen!! :)

Na aztán otthon elkezdett járni az agyam,h ez mitől lehetett. Kezdetektől fogva az antibiotikumra gyanakodtam,h biztosan ez egy mellékhatás. Mert az utóbbi két betegségére szinte folyamatosan antibiotikumot szedett,ami nekem nem tetszett kezdetektől fogva,de hát ha csak ettől gyógyul meg,akkor nincs más választás.

Aznap este telefonáltam az óvodába,h mi a helyzet,és az Óvónő azt mondta,h "ja,igen,az én gyerekeimnek is volt a gyógyszeres kezelés után...!"

Hát ez nagyszerű...

Betegen,lázasan... :(

Közben Mesi csak fejlődik,fejlődik...

Levikém betegeskedése mellett rengeteg örömteli eseményben is részünk van. Mesikém ugyanis szorgalmasan növeszti a fogait,szédületes tempót vett fel.

Kábé egy héttel ezelőtt,sok hét várakozás után,előbukkant a jobb oldali felső foga,végre áttörte az ínyét. :) Nem kellett sokat várni a mellette lévőre sem,egészen pontosan két nappal később már az is kibújt! :) És ez utóbbi fogacska olyan gyorsan nő,h tegnapra virradóra nagyobb részen fehérlik,mint az elsőként kibújt. Hát ezért volt a sok sírás,a sok ököl szájba tömés. Nem beszélve a nyáladzásról,ami miatt már nem egyszer kellett átöltöztetni,mert a hasáig elázott a felsője. :) A nyaka is nyálban úszik mindig,esténként a fürdésnél már a rátapadt szöszöket kellett lemosni róla. :)

Szóval végre négy fogas lett Picikém. A napokban már jobban is alszik,szerintem valamennyire megnyugodott a kis ínye. Egészen addig,míg a következő példányok el nem indulnak...

A beszédfejlődés is megindult,már formázza a száját,és azt mondja: bábábá,  pápápá, kákáká. Ettől óriási sikerélménye van,mert mindig kacag is közben,mi pedig dicsérő szavainkkal fokozzuk is örömét. :)

Mozgásfejlődésben is remekel,egyre erősebb,egyre többször áll fel,egyre ügyesebben kapaszkodik meg mindenben,és az állásból leülés is már megy ügyesen. Persze nem mindig sikerül,és arccal esik neki a tévé állványnak,vagy oldalra dől,de oda se neki,gyakorolja tovább. :)

 

Csak hogy nehogy nagyon megnyugodjak

Már nagyon várom, h végre túl legyünk ezen a betegesdin, mert szegény Levikém már eléggé ki van merülve,és már nekem is nagyon elegem van ebből az egészből.

A torok/nyelőcső/hörgő gyulladásra kapott antibiotikumot mind megkapta Levi, meggyógyult, nem köhögött,jaj de nagyon örültem. Annál is inkább,mert Mesikém nem kapta el!!! :) Igazi csoda volt ez most nekem. :) Úgyh egy hét itthon gyógyulgatás után,egy hétfői napon vittem is oviba.

Azon a napon is a csoport fele hiányzott,betegség miatt, sajnos nemhiába mondta Mesi doktornője,h a február a főszezon a betegségeket illetően. De a legnagyobb bajom az volt ezen a hétfői napon,h a bent lévő 12 gyerekből, legalább öt úgy köhögött,h én biztosan nem vittem volna be. Csak csodálkoztam,és reménykedtem,h egyik se köhög rá közvetlenül Levire.

Kedden délután az egyik kisfiú panaszkodott Anyukájának,h fáj a füle. Remek,gondoltam,egy másik "nagyszerű" kór,ami felüti fejét az oviban.

Szerdán reggel találkoztam a kisfiúval,Anyukája a fülfájása ellenére bevitte,őszintén meglepődtem. Ezen a napon, szerdán, nem tévedés,Levi újra oviba járásának harmadik napján, délután,mikor mentem érte,sírva rohant hozzám,h fáj a füle!!!! Ezt nem akartam elhinni!!!

Meleg volt már a homloka is,megmértük még ott a lázát, 37.5. Az agyam el is durrant majdnem,aztán amíg vigasztaltam Levit,mondja a dadus,h azt a kisfiút,akit fülfájással hozott az oviba az Anyja, hazavitték, mert délben belázasodott. No komment...

Csütörtökön reggel Zoli elvitte Levit az orvoshoz,aki azonnal látta,h ez nem tréfadolog,tovább is küldte a fül-orr-gégészetre. Ott vártak kábé egy órát a folyosón,se fogas nem volt a kabátoknak,se ülőhely,Zoli állt,fogta Levit a kezében,aki lázasan aludta karjaiban.

Aztán csak bejutottak végre,Levi félálomban volt,nem sokmindent érzékelt az egészből.

Diagnózis: kétoldali gennyes középfülgyulladás. Mikor Zoli elmondta ezt nekem a telefonban,sírva fakadtam. Azt mondta a doktornő,h a gyerek is,és mi is úgy járunk jobban,ha most felszúrja mindkét fülét. Azonnal jobban lesz,és nem lesz lázas sem. Nem érdemes halogatni. Hát felszúrta. És tényleg máris jobban lett.

Aznap még lázas volt,kicsit bágyadt,de másnap reggel úgy ébredt fel,mintha mi sem történt volna. Csak az antibiotikum a polcon,na az emlékeztet minket a betegségre.

Most Augmentint kap,és orrcseppet,egész héten,aztán csütörtökön kontroll.

Ráadásnak közölték velünk,h indokolt lenne kivenni a manduláját. Na még csak ez hiányzott...