2013. június 23., vasárnap

Nesze neked Algopyrin...

Mikor Levivel voltam terhes,egy alkalommal olyan migrénem volt,h bevettem egy Algopyrint. Előtte több embert megkérdeztem,h mit vehetek be,és ezt a gyógyszert javasolta a nőgyógyászom is,és több kismama is. Hogy terhesség alatt ezt az egyet,semmi mást. Rendben. Bevettem,és a következményekről írtam is. Ugyanis bevéreztem,és hanyatt-homlok mentem az orvoshoz.
Mikor Mesit megszültem,a kórházban a gátfájdalomra adtak Algopyrint,de Ők csak egyet-kettőt tudnak biztosítani nekünk,ha több kell,vegyük meg mi magunk,és ha fáj,vegyük be nyugodtan. Nővérek,szülésznők egybehangzó válasza volt ez.
Aztán történt egyszer a tél közepén,mikor Mesit javában szoptattam,h attól a vírustól én is megbetegedtem, amit Levi hozott haza nekünk. Be is lázasodtam,és mondtam Zolinak,h hozzon Algopyrint. De az ügyeletes gyógyszertárban nem akartak adni,mert h már több éve vényköteles. Ekkor megkérdezte Zoli,h jó,rendben,de akkor mit lehet adni szoptatós kismamának. Lesütött fejjel érkezett a válasz: Algopyrint. Így adott is.
Most pedig,egy legfrissebb vírussal megfertőződve, orrot fújva, nem kifeküdve, dög melegben, lehúzott ablakkal közlekedtem autómmal a városban. Kaptam egy jó kis arcüreg gyulladást,amitől úgy szenvedtem, mint a kutya. Fájt az arccsontom,a fejem is,de úgy,mint a migrén szokott,a bal szemem kötőhártyás lett,a fülem bedugult,sípolt. Nem is haboztam,bekaptam az Algopyrint, egy órán belül szűnt a fájdalom. De mikor elmúlt a hatása,megint újra fájni kezdett. Közben kamilla teával inhaláltam,volt,h naponta kétszer,gondoltam így hamar el fog múlni. Így tettem majd' egy hétig,amikor elfogyott az Algopyrin-em.
Elmentem hát a gyógyszertárba. Mondtam a gyógyszerésznek,aki egykorú volt velem (kábé),-és szokatlanul közvetlen,kedves volt-,h mi a szitu. Mivel nagyon kedves volt,nem tértem a lényegre,h Algopyrin kell és kész,hanem elkezdtem mesélni a sztorit,h lehúzott ablak, kötőhártya, fejfájás, orrfújás, ráadásul szoptatok is. És h Algopyrint szedtem eddig,de tudom,h vényköteles,és... Na itt aztán félbeszakított,és a következő választ adta:
"Én ki szoktam adni az Algopyrint vény nélkül,de SZOPTATÁS ALATT TILOS ALGOPYRINT SZEDNI, mert kiválasztódik az anyatejben! Ráadásul a gyulladásra nem is jó,mert az láz- és fájdalomcsillapító". A csodálkozástól tátva maradt a szám,nem vártam ezt a választ. Dehát nekem azt mondták,h csak azt lehet. "Ki mondta,a szülésznők? Mert ők nem tudják. Aluszékony lesz tőle a baba,és hosszú távon májkárosodást okozhat." Ez felért egy arcul csapással,és rögtön azon kezdtem gondolkodni,h mennyit ártottam ezzel a babámnak. Az a szerencse,h már csak reggel és este szoptatok,és legtöbbször az esti etetés után vettem be a gyógyszert,ami reggelre teljesen ki is ürült.
Meg is nézte nekem a gépben is,h igazolja magát,és ott is pontosan ezt olvasta, meg hogy az egyetemen ezt nekik nagyon meg kellett tanulni.
Kérdezem én,akkor mit szedjek? "Ibuprofént tartalmazó gyógyszereket, Nurofent, vagy ADVIL ULTRA FORTE-t,mert ebből minimális mennyiség jut az anyatejbe,és fájdalom- és gyulladásgátló hatása is van."
Hazafelé kattogott az agyam mindenen,és rájöttem,h most választ kaptam arra is,h miért nem javulok egy hét gyógyszerezés után sem. Igaza lehet.
Megfogadtam a tanácsát,és otthon be is vettem az Advilt, (azért a biztonság kedvéért a az esti etetés után),aminek tovább tartott a hatása,mint az Algopyrinnek. 12 óra múlva kezdett el megint fájni,megint bevettem egyet. 3 nap múlva teljesen elmúlt a fájdalom! Se fejfájás,se kötőhártya,se orrfújás!!!!
Ezúton is köszönöm annak a kedves gyógyszerész hölgynek a tájékoztatást,aki segített meggyógyulni!!!!
A kórházi betegtájékoztatást pedig nem kommentelném... 


2013. június 21., péntek

Aranyköpés 6 - Amikor a fagyi visszanyal

Levusomat próbálom tanítani a jóra,szép beszédre,és szerencsére szót is fogad,mindent úgy csinál,ahogy mondok. Kivéve mikor nem. :) De a lényeg,h azért okos fiú,hamar megtanulja, amit mondok neki.
Egyszer például arra tanítottam,h ne mondja azt a kérdéseinkre,h "ühüm",meg hogy "aha", mert nem szép,hanem mondja,azt,h igen. Ezt elég sokszor el is mondtam neki,és attól fogva nem nagyon hallottam "ühüm-özni".
Pár napja itt volt Anyukám,beszélgettünk reggeli közben. Levus ült az ágyon, csendben eljátszogatott. Anyukám belekezdett egy történet mesélésébe,én meg csak hallgattam, hallgattam, és közben bólogattam, helyeseltem,és mondtam,h ühüm,ühüm. 
De észre sem vettem,h mit mondok,csak figyeltem Anyumra,amikor egyszer csak Anyukám háta mögül előbukkan Levikém,és előre hajolva,mutató ujját rám szegezve azt mondja nekem:
 - Nem ühüm,hanem igen!!!!!!  :D