Levusomat próbálom tanítani a jóra,szép beszédre,és szerencsére szót is fogad,mindent úgy csinál,ahogy mondok. Kivéve mikor nem. :) De a lényeg,h azért okos fiú,hamar megtanulja, amit mondok neki.
Egyszer például arra tanítottam,h ne mondja azt a kérdéseinkre,h "ühüm",meg hogy "aha", mert nem szép,hanem mondja,azt,h igen. Ezt elég sokszor el is mondtam neki,és attól fogva nem nagyon hallottam "ühüm-özni".
Pár napja itt volt Anyukám,beszélgettünk reggeli közben. Levus ült az ágyon, csendben eljátszogatott. Anyukám belekezdett egy történet mesélésébe,én meg csak hallgattam, hallgattam, és közben bólogattam, helyeseltem,és mondtam,h ühüm,ühüm.
De észre sem vettem,h mit mondok,csak figyeltem Anyumra,amikor egyszer csak Anyukám háta mögül előbukkan Levikém,és előre hajolva,mutató ujját rám szegezve azt mondja nekem:
- Nem ühüm,hanem igen!!!!!! :D
És milyen igaza van...!!! :)
VálaszTörlés